Alig találunk az egész világon még egy kegyhelyet, melynek hasonlóan gazdag történelmi háttere volna.
Alapításának idejeként 1157 december 21-ét őrizte meg számunkra a hagyomány. A főkapu fölött az 1200-as évszám olvasható. Ez volna tehát a román stílusú kápolna építésének kezdete. 1243-ban már oklevél említi „Cell" nevét. III. Frigyes salzburgi érsek búcsús okmánya 1330-ban már sűrűn látogatott kegyhelyként tanúskodik a Celli Boldogasszony templomáról. 1344-ben vásárjogot is nyer a település.
Nagy jelentőségű IX. Bonifác pápa 1399-es rendelkezése, melyben a teljes búcsú kiváltságát adományozza Máriacellnek. Ennek során bűnbánati szertartások és körmenetek szokása alakult ki. Nyomuk még a barokk kori ájtatosságok idején is kimutatható. A zarándokok egyre tömegesebben özönlöttek a kegyhelyre. Az 1400-as években vagy két tucat kegytárgykereskedés működött itt. Száz évre rá pedig már nemzetközi híre volt a máriacelli búcsújáró helynek. Zarándokok érkeztek a mai Bajorország, Csehország, Franciaország, Itália, Horvátország, Lengyelország, Németország, Svájc területéről. Magától értetődő, hogy főképp Ausztria és Magyarország vidékeiről jöttek nagy számban zarándokcsoportok, hogy a Celli Szűzanya oltalmát kérjék.
